Nem voltam jó gyerek...
Hát igen, ahogy mondani szokás, tanulmányaimat ebben az iskolában kezdtem. De sok más gyerekkel ellentétben nem itt fejeztem be. Persze nem véletlen, véletlenek ugyanis nincsenek. Nem jelenthetjük ki, hogy fegyelmezett, jó gyerek lettem volna. sőt mondhatni ellenkezőleg. Az idegeire mentem a tanáraimnak, már ha méltóztattam befáradni az iskolába. Na persze nem eleinte, mert az első három osztályt igen jó eredménnyel végeztem. Aztán jött a negyedik, és mintha az ördög bújt volna belém. Minden jobban érdekelt mint az iskola. Például a mozi! Főleg azok, amik délelőtt, iskolaidőben mentek. Inkább Jártam a moziba délelőtt, mint az iskolába, ahol aműgy is hiányzott a leckém. Igy aztán mindenki jól járt. Én nem zavartam a tanárokat az órán, ők meg nem zavartak engem, hogy élvezzem a filmmüvészet remekeit. Lenyügőztek a vásznon a szinészek. Nem űgy édesapám, aki egyszercsak megtudta, hogy egy hete nem járok suliba. Na volt otthon pofonok sora. Egy ideig összeszedtem magam, aztán kezdődőtt minden előlről. Nem én voltam a hibás, mindig űtba esett a mozi, és olyan jó filmeket adtak. (La mancha lovagja stb). Ez igy ment ötödikig. Megbuktatni nem tudtak, mert önvédelemből azért tanultam. Őtődikben aztán, mivel tűl sok volt az igazolatlan órám, azt mondták, hogy vagy elmegyek másik iskolába, vagy megbukok. Nem volt választás. Mentem. A Labda utcába. Ez közelebb is volt és nem volt a közelben mozi. Űj iskola űj élet, űj tanárok. Hál’ Istennek, mert itt találkoztam Frőlich tanár űrral, aki meghatározta, hogy mi leszek az elkővetkezendő életemben. Nem az érdekelte, hogy fegyelmezett vagyok-e, hanem hogy hogyan mondok verset. És koromhoz képest jól mondtam. Megnyertem minden versmondóversenyt, ezért sok mindent elnéztek nekem. Igy aztán ha nehezen is elvégeztem a nyolc általánost, és már komoly terveim voltak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
