HAVEROK BULI   BON-BON

OSCAR                                Háda János                             József Attila Színház

  Oscar tudja, de nem mondja, a József Attila Színház tudja is, mondja is: tökéletes előadásban prezentálja a kizárólag szórakoztatásra szánt komédiát. Baj ez? Dehogy: nemcsak a "kikapcsolódásra vágyó" közönség, a vájtszemű műítész is rászorul az ilyen felhőtlen mulatságra... Végre nincs magas irodalom, mondanivaló és okosság, nincs lila gőz és népvakító álbölcselet! Fergeteges cselekmény, pompás poénok, kimunkált karakterek, lendületes tempó.
Háda János  a legmagasabb szinten fogja össze a kiváló társulatot, minden gesztus, minden apró játék a helyén van, sehol egy fellengzős túlzás, sehol egy eredetieskedő ötlet. Ennél jobban a csak a nagy Mohácsi János és a kaposváriak játsszák a Feydeau-típusú francia vígátékokat.
Józsa Imre ravasz játékmesterként  sistergő gyújtópontja a darabnak,  érett komikuma soha nem enged a ripacskodás csábításának. Fürgén éles esze vág, mint a villám, abszolút ritmusérzékkel szórja a gegeket.  Méltó partnere a fegyelmezett hivatalnok  Zöld Csaba, aki menedzseri pontossággal védi ki  a gyorsan változó szituációk csapdáit.  Dikciója is példás, emblematikus figurát hoz,  bármit képes rezzenéstelen arccal kifejezni.  Márkó Eszter különös egyéniségét kamatoztatja  a nagyotmondó  álmenyasszony szerepében,  kiemelkedő alakítás  Fila Balázs  masszőre, - gyengéd lelkületét az átélés kohójában edzi vasgyúró matadorrá: színészi remeklés!!!
Hetykén rezegteti tündéri farát, mint minden lében kanál szobalány, elhisszük, hogy könnyedén ejtette rabul  egy gróf szívét:  Molnár Gyöngyi   fantasztikus mosolya,  varázslatos orgánuma minden megjelenésénél tűzbe borítja a színpadot.  Szobacicából grófnővé avanzsál, de lesz Ő még Királynő is!
Ezt a színházat akarja valaki dobra verni?  Ezt a társulatot ellehetetleníteni?  Van-e határa az ostobaságnak?!?