HAVEROK BULI   BON-BON

Hát belekerültem ebbe a produkcióba, és egyáltalán nem bántam meg, mivel mostanában nem kaptam nagyobb feladatot. De most...

Szóval elhívtak a Madáchosok, hogy nem segitenék-e a már megkezdett előadást, befejezni. Rendezésileg. Meg aztán játszanék is benne. Izgalmasnak tünt, meg jó kihivásnak, és magamnak is bizonyitanom kellett, hogy nem tunyultam el, akár, mint rendező, akár mint szinész. Hiszen az anyaszinházamban nem igazán biztak rám mostanában nagyobb feladatot. Az okokat nem kérdezzük, mert igazán nincsenek. Ezeket a szereposztási dolgokat mostanában homály fedi a többi szinházban is. Tudom kellenek a celebek, de mindenáron? No, térjünk vissza a Charley-hoz. Elképesztő jó társaság, jó darab, és munkakedv. Kell ennél több. Beindult az agyam, és hirtelen én lettem az egyszemályi rendező. Nagyon kevés idő volt, rengeteg helyen, szobában, pártházban és még ki tudja hány helyen próbáltunk, aztán az FMKban, a főpróbahéten megszületett a kicsike. El nem lehet mondani mekkora siker volt a nyilvános főpróbán. Boldog vagyok. Folyt köv.......

Vissza a bloghoz